Újpest1885.hu: Az ősz számai, 1. rész

2017 őszéről az első szám, ami beugrik, az öt. Igen, mert öt olyan hazai meccsünk volt, amit élőben nem látogathattunk. Ez szerintem csúcs a honi focitörténelemben - más olvasatban pedig a legalja. Hogy mindez miért, és hogyan, azt mindenki tudja.

Ha most nem is erről lesz szó, soha nem felejtjük a kollektív büntetés XXI. századi rehabilitációját, ahogy azt sem, hogy mások esetében súlyosabb bűnök is enyhébb büntetéseket érnek! Szintén emlékezetes marad az a nagyvonalú kicsinyesség, amivel sikerült a fellebbezés jogáról előre lemondani!

Volt olyan, aki beírta magát az Újpest történelemkönyvébe, de a szurkolói harag (és a pofátlan visszaélést leleplező jog!) kiradírozta a gyermeteg firkálmányt szeretett klubunk 2017-ről szóló lapjairól. Megemlítem, de felejtsük is el gyorsan, hogy volt olyan elképzelés, miszerint egy WC-deszka kiváló marketing eszköz. Volt olyan, aki annak ellenér is így gondolta, hogy annak használata a magyar jog – és nem utolsó sorban minden lila érzelmű szurkoló, na meg az anya-egyesület – nyilvános arculcsapása volt!

Szóval, voltak itt szép számmal… események, de én most azt szeretném megmutatni, hogy csapatunk teljesítménye hogy néz ki a számok világa felől közelítve. Ez egy furcsa műfaj, ugyanis a számok csak pont a lényeget, a játék szépségét, egy-egy csel, egy trükk finomságát, a remek lövésben a hihetetlen kiflit, az örömöt, és bánatot nem képesek leírni. Az érzelmi, és érzéki élmények visszaadása más eszközökkel sem lehetséges, a mérkőzés pedig tipikusan a „csak akkor, és csak ott”, a totális jelenlét eseménye! A számok talán mégis mutatnak valamit; azt, amit éppen az érzelmeink, és érzékeink tobzódása miatt nem veszünk észre!

Mik ezek? Rögtön itt van az a kérdés, hogy csapatunk hol helyezkedik el a mezőnyben, a többiekhez képest milyen mutatói vannak. Milyen játékelemekben vagyunk jók, és milyenekben kevésbé? Az első kérdésre egy táblázat a válaszom. Az őszi 19 meccs alapján a következő tipikus kép rajzolódik ki:



A sokpasszos játék egyértelmű jellemző, az ellenfelek átlaga a passzok számában és pontosságában is elmarad. A passzokban mutatkozó fölény nem önmagáért való, jól látható, hogy lövéseink száma is magasabb, tehát a labdajáratással többször jutunk el az ellenfél kapuja elé, mint fordítva. Mielőtt pezsgőt bontanánk, jeleznem kell, hogy a gólkülönbségünk mindössze plusz egyes értéket jelez… Hiába ugyanis a relatíve sok lövés, azoknak nem egészen 40%-a talál kaput! Ezzel szemben ellenfeleink majdnem minden második lövése kapura megy.

Ebben tehát van hova fejlődnünk, nem kérdés. Az 50%-os arány már egész jó a hazai mezőnyben, a szám szerint nem is olyan nagy különbség 19 forduló alatt már tetemes különbséget jelent. Ha ugyanis a hatékonyság (gól/kaput találó lövések) nem is javulna, akkor is 39 gólnál tartanánk, a mai 26 helyett. Hogy ez pontokban mit jelentene? A 8 döntetlent le tudnánk felezni, azaz 26 helyett 34 pontunk lehetne! Ez pedig – jelen állás szerint – egy biztos harmadik hely, mindössze négy pontra a másodiktól. Szóval, nagyon nem mindegy, hogy kint maradnak játékosaink edzés után (ahogy Bardhi tette/teszi!) gyakorolni azokat a fránya lövéseket!

Persze itt csak átlagokról van szó, egy-egy meccs sok tényezőtől függ, így mindig vannak hullámvölgyek, és hullámhegyek egy sorozatban. Erre egy kicsit talán nyakatekert, de matematikailag értelmezhető táblázatot találtam ki. A lényeg; a 19 forduló utáni tabella alapján értékeltem az egyes meccseket. Egyszerű formulát használtam; aki előttünk végzett, azok ellen papírforma a vereség, aki utánunk, azokat pedig papírforma szerint vernünk illik. Ha bejött a papírforma, egy „P” értékkel jeleztem, ha alulteljesítettünk (döntetlen, vagy vereség egy ősszel utánunk végzett ellen), egy negatív előjelet adtam, ha felül (nyertünk, vagy döntetlent játszottunk egy előttünk végzett ellen), akkor egy plusz jellel honoráltam. Imé:



Két jobb periódust látok, a 2-5, és a 10-17 fordulók között. Ekkor sikerült a három élcsapat ellen pontokat szerezni, győzni a negyedik ellen, a vereségek – ebben a megközelítésben - papírforma szerintiek, ugyanakkor csak egy utánunk rangsorolt csapat ellen kaptunk ki. Ebben a két periódusban 20 pontot szereztünk (55,55%-os teljesítmény), míg a többi 7 meccsem mindössze 6 pontot gyűjtöttünk (28,57%). Ha előbbit tudjuk hozni egész ősszel, akkor 32 ponttal a dobogón telelünk, ha viszont a rosszabb periódus lett volna az állandó, akkor 16 pontunkkal, a Mezőkövesddel megosztva citromdíjas kiesők lennénk…

Szóval nagyon nem mindegy, hogy milyen szériát sikerül kifogni, hogyan tudnak játékosaink meccsről meccsre kiegyensúlyozottan teljesíteni. Ősszel a Felcsúttal, Haladással szemben minimum 3, a Pakssal, Balmazújvárossal szemben minimum 2, azaz összesen 10 pont ragadt be, mert nem voltunk elég hatékonyak ezeken a meccseken. Nem nehéz kitalálni, hogy mi lehet a probléma; kreatív középpálya hiányában egyszerűen képtelenek vagyunk felállt védelmek ellen jó eredményt elérni, mert nincs, aki felvállaljon egy-egyeket, és nincs aki váratlan passzokkal, kiugratásokkal megbontsa a védelmeket.

Persze ez önmagában még nem lenne nagy baj, mert taktikai elemekkel megoldható, hogy a védelmek mögé kerüljünk. Itt fel kell hívnom a figyelmet, hogy a taktika nem keverendő sematikus elemek ismételgetésével! Attól, hogy felismerhető egy csapat játéka, még nem biztos, hogy jó takitikán van, sok esetben csak annyit tesz, hogy kiismerhető a játéka! Nézzük meg, hogy mi mit tanultunk az ellenfelekből. Ehhez egy táblázatot csatoltam, ami azt mutatja meg, hogy az egyes ellenfelekkel játszott meccsek tapasztalatai hogyan épültek be a következő, azonos ellenféllel vívott mérkőzés taktikájába legalábbis, amit a számok megmutatnak):



A Paks ellen a tipikus hibát látok; a meccs egészét domináltuk, a második meccsen ezt még fokoztuk is, de a kaput még kevesebb lövésünk találta el, mint az első meccsen, gólt pedig nem tudtunk szerezni. Ilyen mezőnybeli fölényt, mint amit ezen a két meccsen a labdabirtoklás, és a pontos passzok mutatnak, illene gólra váltani.

A zöldek ellen is sikerült kissé fokozni a mezőnybeli dominanciát, ráadásul itt már a kaput találó lövések aránya is egész jó (44%), de szerzett gól nélkül maximum egy vérszegény döntetlent lehet elérni… A Videoton ellen aztán már minden együtt volt, hiszen a lövések pontossága, és hatékonysága végre helyrebillent – amellett, hogy az első meccs labdabirtoklási arányát egyenesen megfordítottuk! Sajnos itt meg az volt a baj, hogy már az elején odaadtuk a három pontot, amibő sok munkával csak egyet tudtunk visszaszerezni.

A Vasast oda-vissza vertük, és ez az adatok alapján (is) teljesen megérdemelt, míg a Hanvéd ellen – hasonló javulással, mint a Fehérvár ellen! – az első meccs döntetlenjét győzelemre tudtuk fordítani a 16. fordulóban! Látható, hogy a kispestiek kerete bőven nem éri el a fehérvárét, mert egy hasonlóan megszerkesztett csapattal magabiztosan vertük őket.

A Balmazújváros elleni második meccs, és a Felcsút elleni két meccs sajnos az a kategória, amit említettem fentebb; felállt védelmek ellen nem megy a játék… Ennek lehet az eredménye, hogy jobb csapatok ellen - akik elsősorban nyerni szeretnének… - tudunk akár komoly meglepetéseket is okozni. Ezzel szemben, azok ellen, akik eleve feladják a szervezett támadójátékot (bízva a véletlenszerűen előrevágott labdákban…), sokszor a papírfroma eredményeket sem tudjuk hozni.

Ma tehát arra jutottam, hogy a lövésekkel komolyan foglalkozni kell, ha jobb eredményeket akarunk elérni, na meg azzal, hogy a középpálya kreativitását növelni kell, mert a felállt védelmek áttörése problémát okoz. Amennyiben ezt a két tényezőt – minden más változatlansága mellett – sikerülne javítani, a mostani elég kiszámíthatatlan bajnokságban könnyen oda lehetne érni a dobogóra. Ellenkező esetben (mert az ellenfelek is fejlődnek!), marad a középszer…

A következő részben az egyes játékelemeket mélyebben is szeretném áttekinteni, hiszen az egyes játékelemek tekintetében fontos a is, hogy milyen trendek figyelhetők meg. Ezekből talán az is kiderül, hogy a stáb milyen irányba igyekszik fejleszteni a társaságot, hol vannak a súlyponti elemek, és mik azok, amiket nem tartanak különösebben fontosnak.

Mint mindig, most is bízom a szebb jövőben, így sorozatunk első részét szokásos módon zárom;

HAJRÁ LILÁK!

Forrás: Újpest1885.hu - Mr. Boo